Ellenzék vagy ellenállás?

Ellenzék vagy ellenállás?

A diktatúrák oszlopai azok az egyszerű, hétköznapi emberek, akik az országot, és így magát a diktatórikus rendszert is működtetik. Munkájukkal minden nap biztosítják és megerősítik a diktátor szervezetét és hatalmát. Végrehajtják azt, amit a diktátor kér tőlük, és eltűrik azt, amit a diktatúra csinál. A diktatúrák oszlopai az egyszerű, együttműködő, hétköznapi polgárok. Ők tartják fent a diktatúrát. Amikor ez az együttműködés megszűnik, akkor a diktatúra összeomlik. A diktatúra megszűnik.

Ellenzéki az, akinek a kormányzat működése nem tetszik. Minden országban van sok ellenzéki polgár, Magyarországon az emberek kb. harmada ilyen. Az ellenzéknek van joga sok mindent csinálni, van joga „ellenzékieskedni”. Van, ahol több, van, ahol kevesebb a joga, ezt diktatúrája válogatja. Bizonyos keretek között mindenütt lehet a parlamentben felszólalni, interpellálni, javaslatot benyújtani. Szabad sajtóértekezletet tartani, közleményt kiadni, gyülekezni, és bizonyos feltételek között tüntetni. Sőt, sok esetben sztrájkolni is.

A diktatúrát ez mit sem zavarja. Sőt, néhány esetben a diktatúra maga segít „kiengedni a gőzt”. Csökken a feszültség az országban, csökken a diktátor oldalán a stressz és a hatalomvesztéstől való félelem. A diktátort az ellenzékiség nem zavarja, sokszor még szórakozik is rajta/vele. Az ellenzéki tevékenység, bár a diktatúra ellen irányul, de ennek ellenére az országban, megyében, városban az történik, amit a diktátor, a földbirtokos, a polgármester akar.

A diktátort az ellenállás zavarja. A diktátort az ellenálló zavarja. Még a legkisebb ellenállás is megkérdőjelezi a hatalmát, a mindenhatóságát. Ha van ellenálló, akkor a király meztelen. A diktátor az ellenállótól fél.

Az ellenállás nem jelent feltétlenül erőszakos, avagy fegyveres ellenállást. Az ellenállás lehet egyszerű, csöndes, békés, erőszakmentes ellenállás. Lehet vicces is, humoros is. Lehet magányos, csoportos, tömeges, országos ellenállás is – a diktátor mindegyiktől fél.

Technikailag az ellenállás a cselekvő szempontjából két féle lehet:

  • nem tesszük meg azt, amit a diktátor akar, vagy
  • nem engedjük a diktátornak, hogy azt tegye, amit akar.

A diktátor például jelenleg a civil szervezeteket vegzálja, egyelőre „csak” a teljesen értelmetlen adatkéréssel, adatszolgáltatással. A civil szervezetek megtehetnék azt például, hogy adatok szolgáltatása helyett ezt a választ adnák: „Sajnálattal közöljük, hogy az adatainkat 30 évre titkosítottuk, ezért nem áll módunkban azokat az Önök számára rendelkezésre bocsájtanunk.”.

A civil szervezetek nem csinálják ezt, mert félnek. Félnek a retorziótól, a magas büntetésektől, a bevételeik elvesztésétől, a bankszámláik befagyasztásától, megszüntetésétől. Megélhetésük megszűnik, tartalékuk pedig nincs. Azt meg „pláne” nem csinálják, hogy nem engedik be az ÁSZF munkatársait az irodáikba. Ellenállás nincs. Ellenzékiség van, ellenállás nulla.

Addig nem fog változni semmi az országban, amig egy népi ellenállás el nem indul. Egy jól szervezett, az ellenállókat anyagilag is, egzisztenciálisan is védő, megfelelő finanszírozási háttérrel rendelkező mozgalom. A dolgot nehezíti, hogy az eredményes ellenállás, különösen annak megszervezése és vezetése folyamatos és állandó tervezési, szervezési, marketing és védelmi munkát igényel, ezt nem lehet „mellékállásban” csinálni.

Úgy tűnik, az összes komoly vagyon és magáncég a diktátor és maffiája kezében van, ezért egy népi mozgalom finanszírozása csak külföldi forrásból képzelhető el.

Sas Tibor, 2022. július