Mi a baj a pártokkal? – Pro és kontra

Úgy néz ki, a nép elzavarta az ellenzéki pártokat. MZP jobboldali, keresztény civil mozgalmából nem kérnek. Kialakult egy politikai vákuum tehát az ellenzéki oldalon. Ki fogja betölteni? Egy új párt a jövőben? Esetleg a civilek?

Egy normális, fejlett országban a nép (leszámítva néhány értelmiségi, fehérgalléros, vagy kimondottan a politikára kíváncsi polgárt) nem igazán foglalkozik a pártokkal. Sokan nem is tudják, hogy melyik párt vagy koalíció van éppen hatalmon, és ezen csoportosulások vezetőinek sokszor a nevét sem ismerik. Természetesen elmennek szavazni négy vagy ötévenként. Ha meg vannak elégedve nagyjából azzal, ami és ahogyan az országukban történik, akkor szavaznak a regnáló hatalomra, ha nem, akkor egy másik pártra. Hogy melyikre érdemes, arról megkérdezik a szomszédot.

Pro

Magyarországon van néhány nagyon jó ember. Tenni akarnak valamit az országért, esetleg változtatni valamit, és ezért belépnek egy pártba. Abba, amelyikbe már az apjuk is belépett, vagy amelyről jókat olvasnak, vagy egy ismerősük jókat mond.

(Sok lelkes, nyílt szívű, tenni akaró demokratával találkoztam az elmúlt években a legkülönbözőbb pártokban.)

A pártok képesek politizálni, kommunikálni, van hozzá megfelelő infrastruktúrájuk, erőforrásuk. A pártok képesek az ország életét, a jelent és a jövőt alakítani.

Európában a politika minden országban képviseleti demokrácián és pártrendszeren alapul. Nem kell millióknak beülniük a parlamentbe, nem kell az állampolgárnak minden apró kérdésben döntenie vagy állást foglalnia, mert az őt képviselő párt ezt elvégzi helyette.

Kontra

A pártok is emberből vannak, és a pártvezetők is. Sok rossz ember van a pártokban. Mivel a politikában általában nem a hozzáértés és minőségi munka alapján történnek a személyi és hatalmi döntések, egy párt a kontraszelekció melegágya. A kimondottan jó képességgel rendelkező embereket a hazai és nemzetközi üzleti élet felszívja. Sokan önző, és (negatív értelemben vett) karrierista célokból lépnek be a pártokba, vagy kezdenek el politizálni.

A pártok vezetői Magyarországon jellemzően nem a népet, nem a választóikat, hanem saját magukat és saját politikai/gazdasági/hatalmi érdekeiket képviselik. Céljuk a mandátum-maximalizálás. Nem szolgálnak, hanem utasítanak, parancsolnak. Megélhetési politikusok, a kormányzópárt által odavetett koncon marakodnak. Szégyent hoznak a vezetők a tényleg tenni akaró, és lelkiismereti okokból belépett párttagokra. Hülyítik a párt-tagságot, és kizárólag a saját hatalmi céljaik elérésére használják fel őket.

(A fenti állításokat, mint a Nyomtass te is! hetilap és civil mozgalom egyik vezetője, sok ténnyel, tapasztalattal tudom alátámasztani. Az egyik legszomorúbb tapasztalatom az volt, hogy amikor roma számokat szerkesztettünk, és kerestünk pártokat, akiknek a tapasztalt képviselői esetleg segíteni tudtak volna helyismeretükkel a terjesztőknek a terepen, főleg cigány-lakta kistelepüléseken, a helyi pártvezetők mindegyikétől azt a választ kaptuk: „Segítünk, ahogy tudunk, de megmondom neked őszintén, nem vállaljuk fel a roma témát, mert több szavazatot visz, mint hoz.” A hangsúly itt a „mindegyik” szón van. Nem véletlen, hogy egy civil mozgalom volt az, melynek révén 2022.ben roma képviselők be tudtak jutni a parlamentbe.

A pártok jelenlegi helye és szerepe a politikában ma már (2022) anakronizmus. Az informatika, kommunikáció és számítástechnika lehetővé teszi a megfelelő polgári személyes on-line részvételt a politikában, nem lenne már szükség a jelen típusú párt-képviseleti megoldásra. Ahogyan egy gépkocsi megvásárlásánál is sok helyen személyre lehet szabni a gyártandó autó kényelmi berendezéseit, színeit, belső bútorzatát, ugyanígy testre lehet(ne) szabni az állampolgár szavazatát is választásokkor. Meg tudná adni, hogy melyik témában pontosan mit szeretne. Általában egy (nem elvakult, elvakított) szavazópolgár preferenciáit nem egyetlen párt ajánlata vagy programja képviseli, hanem sok párt programjából kiragadott rész-megoldások összessége, halmaza. Az egyik pártból a külpolitika, a másikból a zöld-megoldások, a harmadikból a szociális érzékenység stb. Nem szabadna egyetlen pártnak minden témában automatikusan szabad utat adni.

Mindenesetre: ezzel az elaggott, pártokon alapuló politikai megoldással is el lehetne döcögni még jó néhány évig, ha a pártok vezetői a választók, a nép érdekeit képviselő, becsületes és őszinte, jóravaló és tehetséges, szorgalmas emberek lennének. De nem azok.